Búcsúlevél

Tegnap este nem voltam biztos abban, hogy akarok e veled találkozni.
De mégis amikor felhívtál a buszon, és én visszahívtalak, akkor már
éreztem, hogy mennem kell hozzád. A hangod és a kedvességed, mindig
elragad. Nem is tudtam magam jól érezni a társaságban, mert rád
gondoltam, és nem akartam én senkivel se kikezdeni, bár volt, aki
próbálkozott, de nekem kell, meghódítanom a kiválasztott férfi szívét.
Olyannak kell lennie annak a pillanatnak, amikor először megláttalak,
és ez nagyon ritka az életben.

Jól éreztem magam az este, és nem éreztem magam megalázva sem. Nagyon
hiányzol mikor, nem lehetek veled, ha nem érhetek hozzád, de egyszer
ez is elmúlik majd, és eljön az a férfi az életembe, aki ezt
elfeledteti velem, de addig is nagyon remélem, hogy te megtalálod a
boldogságodat. Nekem meg szükségem van egy társra, aki újra megtanít
járni.

Te mindent megtettél, amit csak lehetett, de sosem tudtunk igazából
megnyílni egymásnak. Csak éltünk egymás mellett, de valahogy sosem
találkozott, kettőnk vágya. Ez a rövid időszak amikor megnyíltunk
egymásnak, rájöttem, hogy nem én kellek neked. Én a jó feleség
szerepét be tölthetem, és talán egyszer jó anya is leszek, de ez vajon
elég ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Amikor engem csak most látsz, egy
fájdalmakkal küzdő nőt, aki kétségek közt hánykolódik.

Szeretlek és mindig szeretni foglak, bármi is történjék velünk,
kitartok melletted és nem hagylak cserben. Ha támaszra van szükséged,
akkor hozzám bármikor fordulhatsz. Te vagy az, aki megvédett a
sötétségtől, és nővé varázsolt. Ezt senki nem veheti el tőlünk. De ha
menned kell, akkor menj. Mellettem nem lehetsz igazán boldog, és én
nem tartalak vissza. Neked szükséged van arra a világra, amit
megalkottatok, és ez meg tudja majd változtatni a látás módodat. És
egy sokkal teljesebb életet élhetsz le, mint mellettem.

Tudod próbáltam beleképzelni magam abba, hogy mi együtt maradunk, és
ti barátok lesztek, sajnos sose tudnám ezt megszokni. Amikor, azt
mondod, magányra van szükséged, és elvonulsz, akkor nem leszel
magányos, hanem egy másik emberrel vagy. Nem tudok így élni veled. Már
így is fáj a gondolat, hogy tartjátok a kapcsolatot, pedig nem is
vagyok melletted. Nem állítalak választás elé, én döntök az
életünkről.

Tudnunk kell elengedni a másikat, és nem ragaszkodni a “régi
képekhez”. Csak megtartani az emlékünkben a másikat, tudni azt, hogy
jó helyen van a világban. És bízni a jövőben.

Emlékezz arra a kislányra, aki voltam, és a nőre, aki vagyok. A közben
eltelt idő legyen a mi időnk. Én mindig emlékezni fogok rád, sosem
feledlek el, és csak a jóra fogok gondolni.
Ami pedig fájdalmat okozott az legyen tanulság, és okoljunk a hibáinkból.

http://www.youtube.com/watch?v=WrbZHDuVP5U

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.”