Délutáni bevásrlás

2011 május 2. | Szerző: Luna_Caffe |

  Jó volt a mai délutánom, és egyben furcsa is. Végeztem a munkával kb. 4 körül, utána irány haza. Gyorsan
a cuccot le, ki a táskából a nehéz felszerelést, néha úgy érzem, hogy
leszakad a vállam, de ha kell a netbookot cipelni, akkor nincs mese.
Miután ezzel megvoltam irány a legközelebbi bolt, ami kb 2 perc innen
:D. Sikeres bevásárlás, először szilvás gombócra készültem, de a
kosárban mégis landolt még néhány kiegészítő. Irány haza a tejes
flakonokért, hiszen a cicának kell a tejecske (vagyis nekem, miaúúúúúú).
És a lépcsőn dobot egyet az emlékezetem, hogy “kávét nem vettél
kislány”. Semmi baj flakon a táskában, irány újra a bolt, majd utána
megyek a tejautomatához. Sikerült a átverekednem magam a lakógyűlésen,
nem vagyok én itt tulajdonos (azért megkérdezték tőlem), szerintem most
láttam az itt lakók felét először. A balra lakó szomszédot még mai napig
nem is láttam a szintünkön. Miközben mentem a bolthoz egy számomra
teljesen idegen nő, leszólított az utcán, hogy hogyan sikerült ezt a
hajszínt elérnem, ami most pompázik a fejemen (szőke). A válasz egyszerű
volt, szőkítőpor, barnából csak így lehet bármit is elérni. Mégis miért
érdekes ez számomra, mert eddig azt hittem, hogy láthatatlan vagyok,
hogy az emberek nem vesznek észre, vagy csak én nem vettem észre őket.
Jól eset ez a pár szó amit váltottunk, igaz női csacskaság, de akkor is.
Eljutottam nagy nehezen a boltba, és sikerült beszereznem a kávét, mert
ha az nincs reggel, akkor bizony jobb ha mindenki szalad előlem. Vártam
nyugisan a soromra, és közben csodáltam a csodás jénaiakat (pontgyűjtő
akció). És egy másik nővel a főzésről kezdtünk beszélgetni. Az emberek
kíváncsiak lettek a véleményemre, vagy csak ennyire megváltoztam? Nem is
értem, valószínűleg nem találkozom velük többé. De elfelejteni sem
fogom őket, pedig csak pár perc volt az egész. Boltból ki, boldogan
néztem megint elé a négy emeletnek.De csak az után, hogy meg van a tej.
Azt írja a gépen egy papír, hogy 72 órán belül el kell fogynia. Nekem
egy délután alatt sikerült meginnom a 1,5 litert. Haza értem, nyugisan
ücsörgök a konyhába, csönd van és nyugi, senki nem zavar. Gondolkodtam
azon, hogy tisztelt lakótársam merre bolyonghat, és megcsörgettem, erre
felbukkant a szobájából. Mikor haza értem nem vettem észre, hogy ő már
itthon van. Utána szépen visszavonult a helyére, mint valami, nagy
medve, valamit motyogott az orra alá. Nem értettem mit mond, csak utána
annyit hallottam, hogy megkezdődött a délutáni dumaparti, a vonal másik
végén a világ legédesebb nőszemélyévvel. Nem érdekelt, felhangosítottam a
zenét, és szépen nyugisan megcsináltam a vacsit. Megvacsoráztam, utána
irány a gép elé. Bekapcsoltam az összes “kapcsolati oldalamat”, és
elkezdtem agyalni, hogy a mai napomban, mi volt a különleges. Semmi, és
mégis minden.