Délutáni bevásrlás
2011 május 2. | Szerző: Luna_Caffe
Jó volt a mai délutánom, és egyben furcsa is. Végeztem a munkával kb. 4 körül, utána irány haza. Gyorsan
a cuccot le, ki a táskából a nehéz felszerelést, néha úgy érzem, hogy
leszakad a vállam, de ha kell a netbookot cipelni, akkor nincs mese.
Miután ezzel megvoltam irány a legközelebbi bolt, ami kb 2 perc innen
:D. Sikeres bevásárlás, először szilvás gombócra készültem, de a
kosárban mégis landolt még néhány kiegészítő. Irány haza a tejes
flakonokért, hiszen a cicának kell a tejecske (vagyis nekem, miaúúúúúú).
És a lépcsőn dobot egyet az emlékezetem, hogy “kávét nem vettél
kislány”. Semmi baj flakon a táskában, irány újra a bolt, majd utána
megyek a tejautomatához. Sikerült a átverekednem magam a lakógyűlésen,
nem vagyok én itt tulajdonos (azért megkérdezték tőlem), szerintem most
láttam az itt lakók felét először. A balra lakó szomszédot még mai napig
nem is láttam a szintünkön. Miközben mentem a bolthoz egy számomra
teljesen idegen nő, leszólított az utcán, hogy hogyan sikerült ezt a
hajszínt elérnem, ami most pompázik a fejemen (szőke). A válasz egyszerű
volt, szőkítőpor, barnából csak így lehet bármit is elérni. Mégis miért
érdekes ez számomra, mert eddig azt hittem, hogy láthatatlan vagyok,
hogy az emberek nem vesznek észre, vagy csak én nem vettem észre őket.
Jól eset ez a pár szó amit váltottunk, igaz női csacskaság, de akkor is.
Eljutottam nagy nehezen a boltba, és sikerült beszereznem a kávét, mert
ha az nincs reggel, akkor bizony jobb ha mindenki szalad előlem. Vártam
nyugisan a soromra, és közben csodáltam a csodás jénaiakat (pontgyűjtő
akció). És egy másik nővel a főzésről kezdtünk beszélgetni. Az emberek
kíváncsiak lettek a véleményemre, vagy csak ennyire megváltoztam? Nem is
értem, valószínűleg nem találkozom velük többé. De elfelejteni sem
fogom őket, pedig csak pár perc volt az egész. Boltból ki, boldogan
néztem megint elé a négy emeletnek.De csak az után, hogy meg van a tej.
Azt írja a gépen egy papír, hogy 72 órán belül el kell fogynia. Nekem
egy délután alatt sikerült meginnom a 1,5 litert. Haza értem, nyugisan
ücsörgök a konyhába, csönd van és nyugi, senki nem zavar. Gondolkodtam
azon, hogy tisztelt lakótársam merre bolyonghat, és megcsörgettem, erre
felbukkant a szobájából. Mikor haza értem nem vettem észre, hogy ő már
itthon van. Utána szépen visszavonult a helyére, mint valami, nagy
medve, valamit motyogott az orra alá. Nem értettem mit mond, csak utána
annyit hallottam, hogy megkezdődött a délutáni dumaparti, a vonal másik
végén a világ legédesebb nőszemélyévvel. Nem érdekelt, felhangosítottam a
zenét, és szépen nyugisan megcsináltam a vacsit. Megvacsoráztam, utána
irány a gép elé. Bekapcsoltam az összes “kapcsolati oldalamat”, és
elkezdtem agyalni, hogy a mai napomban, mi volt a különleges. Semmi, és
mégis minden.
Ghymes
2011 május 1. | Szerző: Luna_Caffe
“Gondolkodtam rajta, hogy mivel tudnám legjobban szemléltetni, mit is jelent számomra a Ghymes. Legegyszerűbben így tudnám mondani: tiszta, a természet valódi ölébe visszaterelő magyar zene. Nem hungarista, nem térítő és gyűlölködő. Tiszta, szeretettel teli, bús vidám magyar dallamok.”
Vasárnap délután
2011 május 1. | Szerző: Luna_Caffe
várhatnánk, amikor az emberek szívesen vannak kint a szabadban, sült
kolbászt majszolgatva a majálisban. Helyette kapják a nyakukba a hűvös
esőt. Marad az esernyő, és az esőkabát.
Délutáni séta folyamán megtapasztaltam. Természetesen nem vittem
magammal semmilyen víz elleni védekezést, maradt a sálam erre a célra.
Meglátogattam nővérkémet, és bezsákmányoltam tőle a beígért Somlói
Galuskát. Látványra se utolsó na de ízre, egy cukrász se tudta volna
jobban megcsinálni. Egyszerűen fenomenális. És még egy fantasztikus
táskát is kaptam tőle, amit ő vart. Nem kifejezetten nekem, csak egy kollekcióba, de nagyon kedves volt tőle.
Jól esik ez a kis kényeztetés, azok
után, hogy tegnap végre sikerült teljesen berendeznem a szobámat.
Felkerült a függöny is a helyére, bár ez jelenleg csak ideiglenes. Jól
megy a narancssárga fal színéhez a világosbarna, de más szín lesz majd
az igazi, egy igazán szép sötét barnát választottam ki, igaz a fekete
függöny se lenne rossz, csak az meg elég komorrá tenné ezt a kis szobát (ezen azért még agyalok). Még hiányzik egy-két apróság, kelleni fog még egy állólámpa a két fotel közé, egy könyvespolc, és néhány kép a falra. Na meg szép lassan egy “Kispárnát” is be kell szereznem, ami nem lesz egyszerű :-).
Bálint György: Egy macska naplójából
2011 április 29. | Szerző: Luna_Caffe
Tudom, hogy népszerűtlen vagyok.
Miért? Nem haragszom senkire, mégis vannak haragosaim. Kedves vagyok és
csendes – talán ezt nem tudják megbocsátani, egy dühös és zajos korban.
hasonlítanak, és a hasonlat az én rovásomra dől el. A kutya fürgébb és
szolgálatkészebb, mint én, a baromfi szaporább, a birka szelídebb, és a
disznó kiadósabb. Még a hangyát is többre becsülik, mert ha másnak nem
is hajt hasznot, legalább magának gyűjt vagyont, és az ilyesmi
elragadtatást kelt az emberekben.
sikert. Nem versengek sem a kutyával, sem a hangyával. A derék eb
humanizmusát némi szánalommal szemlélem. Mindenkihez jó, mindenkinek
segít, minden munkát elvégez. Mindig azt ugatja meg, akire a gazdája
haragszik, mindig ott van, ahol lennie kell, minden rúgást eltűr, és
minden falatot hálásan megköszön. Mint általában a humanisták, minden
érdeket tisztel, kivéve a magáét. Nem irigylem.
az agresszív és nyárspolgári tömeglényt, mely rovarokat, csigákat,
lepkéket és növényeket pusztítva menetel, zárt sorokban, a vagyon felé.
Fullánkja mindig célba talál, raktárai mindig dúsak. Dorombolni viszont
csak én tudok.
Nyugodtan ülök a küszöbön, és derűsen szemlélem a nyüzsgő világot. Csak
annyi kell nekem, amennyit fáradtság és megalázkodás nélkül tudok
megszerezni. Ezért érem be olyan kevéssel. De egyhez ragaszkodom: a
függetlenséghez. Én vagyok az egyetlen állat, amelyet még nem sikerült
idomítani. Nem végzek mutatványokat, nem “szolgálok”, és nem adok kezet.
Ezért sokan butának tartanak. A tárgyilagos közvélemény döntésére
bízom, hogy ki a buta.
népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül.
Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos,
látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem
méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem
tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a
társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be
a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti
meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a
változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az
egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel
kell bizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét,
annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti,
annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem
lehet.
után visszaszököm a régi lakásba, hogy nem az emberekhez vagyok hű,
hanem a helyhez. De el kell ismernem, hogy az új környezetet nehezen
szokom meg. Néhány zajos, fecsegő ember társasága nem kárpótol a régi
falak, fák és tejesköcsögök elvesztéséért. De nem becsmérlést, hanem
elismerést érdemlek, amiért elsősorban intézményekhez ragaszkodom, és
nem egyénekhez.
Kegyetlenül bánok az egerekkel?
Beismerem. De megfigyeltétek-e már alaposan az egérjátékot?
úgy játszom az egerekkel, mint a fiaimmal? Elkapom, és újra elengedem
őket, hadd tanuljanak rugalmasságot, erőt, kitartást, merészséget.
Megkísérlem a lehetetlent: macskát szeretnék nevelni belőlük. De mindig
csalódom. Nem értik meg a szándékomat, nem akarnak túlnőni nyomorult kis
egyéniségükön. Ragaszkodnak a dohos, puha egérlyukhoz, az örök
rágcsáláshoz, a serény kis nyüzsgéshez.
nagyképűek, gyávák, unalmasak, és azt hiszik, hogy a szürke a legszebb
szín a világon. Mindenhová eljutnak, mindent kiszimatolnak, mindent
kirágnak, és erre rettenetesen büszkék. Hiába minden kísérletem,
reménytelenül egerek maradnak. Mit tehetek hát? Elszomorodom és megeszem
őket.
Ha lenéző véleményt mondanak rólam,
ha félreértenek, ha támadnak ,nem felelhetek mást, mint egyik ősöm, a
Fekete Macska, mikor színe miatt ócsárolták: “Lehet, hogy sötét vagyok,
de mégis az én szemem világít a sötétben.”
Múljon el!
2011 április 29. | Szerző: Luna_Caffe
Szerelmesnek lenni az igazán jó érzés tud lenni, amíg csak te tudod, hogy az vagy, de amikor ez viszonozatlan marad, akkor tud igazán fájni. Túl kell rajta lépni, ha képes vagy rá. Nem úgy működik az ember mint egy számítógép, hogyha valamire nincs szükséged akkor csak egyszerűen felülírod, vagy kukába helyezed, ezt egyszerűen nem lehet, csak úgy eltüntetni. Csak jó mélyre el tudod temetni, és nem gondolsz rá többé. Szépen lassan, már csak egy homályos emlék lesz. Semmi több.
Ide kattintva a kedvenc színészem egyik jutalomjátékát láthatjátok, nemsokkal azután, hogy kijött az elvonóról.
Tavaszi napsütés
2011 április 28. | Szerző: Luna_Caffe
Ma csak ennyire futja.
Nem tudom ki hogy van vele, de engem megőrjít az időjárás.
Kapcsolatiháló
2011 április 27. | Szerző: Luna_Caffe
Az internet csodája, ezek a fantasztikus kapcsolattartó oldalak, annyi mindenre alkalmasak. Képeket lehet feltölteni, információkat lehet megosztani, magunkról és másokról, folyamatos hírek tömege.
És még társkereső funkciója is van, ami nem olyan nagy baj, csak az
emberekből kiöli azt, hogy jó beszélgetni egy jó bor mellett. Vagy
elmenni egymáshoz társaságba. De ez hozza a rohanó világunk, és már csak
arra marad energiánk, hogy belehuppanjunk a székbe, és bekapcsoljuk a
gépet. Utána irány a g-mail, a facebook, az iwiw, a chat, és még
sorolhatnám, ezeket a csodákat. Én is fent vagyok mindegyiken,
legalábbis amiket ide írtam. A g-mail csak azért, mert a legjobb
haverommal ott szoktam beszélgetni, de ha lehetőség van rá akkor inkább
elmegyünk egy jó teát meginni. A facebook, de csak azért, hogy néha
tudjak beszélni az egyik angliai ismerősömmel. Főleg videókat osztanak
meg, meg érdekesebbnél érdekesebb játékokkal játszanak (ami szerintem
időrabló, inkább tartanának élő halakat, vagy egy macskoszt vagy kutyát ,
kinek mi jön be 🙂 ). Aztán itt van az iwiw, ez volt az első amire beregisztráltam,
bár gyakran elgondolkodom, hogy törlöm az oldalról az adatlapomat. De
aztán mégis ráveszem magamat arra, hogy maradjak. Az igazi agybomlasztó a
chat, ahol “a képtelen” emberek vannak fent. Oda is csak azért megyek
fel néha, hogy jókat nevessek, azon, hogy mennyire nem tudnak az emberek normálisan megszólítani egy másik embert, és hogyan képesek levetkőzni a
gátlásaikat. Mert nem látják egymást, és így annak adhatják el magukat,
aminek csak akarják, vagy egy olyan oldalukat mutatják a másiknak, amit a
valóság nem is ismer igazából (lehet, hogy pont ez az értelme, erről
majd legközelebb írok. Saját tapasztalat.). Elgondolkodtató.
Egy kisváros kicsiny kávézójának teraszán
2011 április 26. | Szerző: Luna_Caffe
Szép tavaszi délután, a nap beragyogja az egész sétálót.
Egymagamban ücsörgök a kávézó teraszán, egy asztalnál. Körülöttem emberek beszélgetnek. Nem hallom őket, mert közben zenét hallgatok, és csak merengek. Nem vagyok rájuk kíváncsi, nem azért , mert nem érdekesek, csak egyszerűen jó volt ott, kizárva a külvilág zaját, de mégis benne. A munkámon járt az eszem, na meg sok minden máson is, de azok másodlagosak, most már. Emberek mentek el a terasz mellett, volt aki munkából haza, volt olyan aki a családjával sétált, ebben a szép időben. Párok kézen fogva, fiatalok a suliból, hogy találkozzanak a barátaikkal. Mindenki tartott valahova, én pedig egy helyben ülve néztem Őket. Lassan kortyoltam a kávémat, és közben füstöt fújtam magam köré, olyan volt mint valami köd fátyol, de aztán gyorsan el is illant. Jó volt megállni egy kicsit, ebben a rohanó világban.
“Érdekes”
2011 április 26. | Szerző: Luna_Caffe
Milyen érdekes a sors, amikor egy kapcsolat véget ér, mégis egymás segítségére számít a másik. Két külön szobában, két külön világban, élik a mindennapjaikat. És csak akkor beszélnek, amikor találkoznak a lakás közös helységeiben. Hatalmas láncot jelent ez. De kinek, annak aki minden nap beszélgethet valakivel, vagy annak aki új életet akar kezdeni, de nem tud, mert őszintén nyilvánul meg a másik iránt. Nem egyszerű elfogadni a másik félnek azt, hogy a lány azzal él együtt akivel lehúzott kilenc évet. Bolond a lány, ha ezt a tényt elfogadja. Lassan felvirrad a nap, és nem jön az álom, mert fél tőle. Fél attól amire gondol, és amit érez. Miért lett a körülmények áldozata? Nem ő választotta, a helyzet ezt kívánta. Bolond, és csak visszatekintő. Előre kell nézni. A munkára koncentrálni, és azzal foglalkozni. Az élet nem egyszerű, de talán megtalálja azt aki igazán tudja majd szeretni, de vajon addigra mennyire fog megkeményedni a szíve, és ezután Ő mennyire tud majd szeretni.
Egyes szám harmadik személyben írom, pedig rólam van szó.
/Ezt ne vegye magára senki, magamnak kerestem a bajt./
Látod, nincs mit mondanom
A napot, az órát sem tudom
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz
Most nem ontom bátran, okosan a szót
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött
Akit nekem szánt az ég
És az a rádió úgy zokog
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala
Mert ugyanúgy hívlak most is
Szánalmas, hogy mindent elhiszek
Hogy mennyire örülnék neked
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött
Akit nekem szánt az ég
Tudom, hogy vár még rám
A Holdnak tán
A túloldalán
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen
Angyal-nyelven
Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt
Aki engem akart
Akinek engem küldött
Akit nekem szánt az ég
Ezer éve
Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt
Aki engem akart
Akinek engem küldött
Akit nekem szánt az ég
A magas ég
A magas ég
Vicces
2011 május 3. | Szerző: Luna_Caffe
Jó múltkorában törölgettem a leveleimet az iwiw-ről, és erre a kis szösszenetre találtam.
Értelmező szótár társkereső hirdetésekhez:
A nők által feladott hirdetésekben:
Negyvenes éveiben: 49 éves
Kalandvágyó: Több szeretője volt eddig, mint neked lesz egész életedben
Atletikus alkat: Lapos fenekű gebe
Átlagos kinézetű: Ronda, mint a bűn
Gyönyörű: Beteges hazudozó
Ragályos a mosolya: Vigyél magaddal pennicilint
Iskolázott: Kibukott a főiskoláról
Érzelmileg stabil: Pszichiátriai gyógykezelésen átesett
Szabadlelkű: Pénzvadász
Vidám: Idegesítő
Jó hallgatóság: Már majdnem autista
Modern: Állandóan szőrös a lába
Régivágású: Villany le, kizárólag misszionárius póz
Nyitott: Mindenre elszánt
Társaságot kedvelő: Lármás
Szenvedélyes: Lármás
Költői: Anyagilag instabil, depressziós
Rubensi alkat: Dagadt
Romantikus: Csak gyertyafény mellett néz ki jól
Kéjsóvár: Nagyon dagadt
Arányos alkatú: Baromira dagadt
Özvegy: Halálra szekálta az első férjét
Szívében fiatal: Fogatlan vén szatyor
Férfi hirdetésekben:
Negyvenes éveiben: 52 éves és egy 22 éves nőt keres
Sportos: Ül a kanapén és meccset néz
Átlagos kinézetű: Undorító szőrök vannak a fülében, az orrában és a fenekén
Tanult: Mindig hülyének fog nézni
Szabadlelkű: Lefekteti a nővéredet is
Első a barátság: Amennyiben ez meztelenséggel is jár
Őszinte: Beteges hazudozó
Szeret összebújni: Beteges hazudozó
Mackós: Túlsúlyos, szőrösebb mint egy medve
Vallásos: Egyszer elment a nagymamájával a templomba húsvétkor
Becsületes: Piti bűnöző, de még egyszer sem kapták el
Figyelmes: Azt mondja, “Kérek”, ha sört követel
Oldal ajánlása emailben
X