Búcsúlevél

1.0Hol volt, hol nem volthttps://holvoltholnemvolt.cafeblog.huLuna_Caffehttps://holvoltholnemvolt.cafeblog.hu/author/Luna_Caffe-2/Búcsúlevél<div style="text-align: center;">Tegnap este nem voltam biztos abban, hogy akarok e veled találkozni. De mégis amikor felhívtál a buszon, és én visszahívtalak, akkor már éreztem, hogy mennem kell hozzád. A hangod és a kedvességed, mindig elragad. Nem is tudtam magam jól érezni a társaságban, mert rád gondoltam, és nem akartam én senkivel se kikezdeni, bár volt, aki próbálkozott, de nekem kell, meghódítanom a kiválasztott férfi szívét. Olyannak kell lennie annak a pillanatnak, amikor először megláttalak, és ez nagyon ritka az életben. Jól éreztem magam az este, és nem éreztem magam megalázva sem. Nagyon hiányzol mikor, nem lehetek veled, ha nem érhetek hozzád, de egyszer ez is elmúlik majd, és eljön az a férfi az életembe, aki ezt elfeledteti velem, de addig is nagyon remélem, hogy te megtalálod a boldogságodat. Nekem meg szükségem van egy társra, aki újra megtanít járni. Te mindent megtettél, amit csak lehetett, de sosem tudtunk igazából megnyílni egymásnak. Csak éltünk egymás mellett, de valahogy sosem találkozott, kettőnk vágya. Ez a rövid időszak amikor megnyíltunk egymásnak, rájöttem, hogy nem én kellek neked. Én a jó feleség szerepét be tölthetem, és talán egyszer jó anya is leszek, de ez vajon elég ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Amikor engem csak most látsz, egy fájdalmakkal küzdő nőt, aki kétségek közt hánykolódik. Szeretlek és mindig szeretni foglak, bármi is történjék velünk, kitartok melletted és nem hagylak cserben. Ha támaszra van szükséged, akkor hozzám bármikor fordulhatsz. Te vagy az, aki megvédett a sötétségtől, és nővé varázsolt. Ezt senki nem veheti el tőlünk. De ha menned kell, akkor menj. Mellettem nem lehetsz igazán boldog, és én nem tartalak vissza. Neked szükséged van arra a világra, amit megalkottatok, és ez meg tudja majd változtatni a látás módodat. És egy sokkal teljesebb életet élhetsz le, mint mellettem. Tudod próbáltam beleképzelni magam abba, hogy mi együtt maradunk, és ti barátok lesztek, sajnos sose tudnám ezt megszokni. Amikor, azt mondod, magányra van szükséged, és elvonulsz, akkor nem leszel magányos, hanem egy másik emberrel vagy. Nem tudok így élni veled. Már így is fáj a gondolat, hogy tartjátok a kapcsolatot, pedig nem is vagyok melletted. Nem állítalak választás elé, én döntök az életünkről. Tudnunk kell elengedni a másikat, és nem ragaszkodni a "régi képekhez". Csak megtartani az emlékünkben a másikat, tudni azt, hogy jó helyen van a világban. És bízni a jövőben. Emlékezz arra a kislányra, aki voltam, és a nőre, aki vagyok. A közben eltelt idő legyen a mi időnk. Én mindig emlékezni fogok rád, sosem feledlek el, és csak a jóra fogok gondolni. Ami pedig fájdalmat okozott az legyen tanulság, és okoljunk a hibáinkból. <a href="http://www.youtube.com/watch?v=WrbZHDuVP5U" target="_blank">http://www.youtube.com/watch?v=WrbZHDuVP5U</a></div> "Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.<div style="text-align: center;"> </div>Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam.<div style="text-align: center;"> </div>Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet.<div style="text-align: center;"> </div>Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat.<div style="text-align: center;"> Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek."</div>rich